DK szövetség

,,Furcsa társaságba kerültem, nem tudtam mit tegyek. Így titkolózni és hazudni kezdtem"

Ott álltam egyedül, mint egy reszkető kocsonya. Elindulni nem mertem, így vártam mi lesz. Aztán eszembe jutott a többfunkciós svájci bicskám, amit még a főnökömtől kaptam. Elkezdtem gyorsan a bőröndömben kutatni, de nem találtam sehol. Egyszer csak a zaj elhallgatott. Megnyugodtam és kifújtam a levegőt.

-Fúú, elment.-mondtam halkan.

Majd hirtelen valaki elsuhant előttem. Semmit nem láttam ,csak a szélsugallat maradt utána. A szívem elkezdett őrülten dobogni, mintha ki akart volna szakadni a helyéről. Egy biztos az alak nem ember volt. Azt hittem nem hogy nem bírom tovább és nyomban elájulok. De a lény elindult felém, én pedig álltam, mint egy remegő nyárfalevél. Nyeltem egy nagyot, és inkább el se mozdultam a helyemről, hátha észre sem vesz. Azonban nem így lett. Csak egy fekete foltot láttam, amely egy testet formázott meg. A haja kócos volt, a ruhája szakadt és láthatóan hosszúak voltak a körmei. Ha egyáltlán azok körmök voltak... Csak közeledett és közeledett. A lába alatt a kövek csiszolódtak össze. Még a csörgedező levelek is megszüntek létezni. Az alak észrevétlenül, a semmiből eltűnt! A szél a fák levelét fújta, mostmár lehetett hallani a levelek csörgését. Aztán hirtelen megjelent! De már nem sátált! Ott állt előttem, vörös égő szemeivel, gyilkoló tekintettel nézett rám. A nyakamba meresztette karmait, és halk, érdes hangon a fülembe súgta:

-Tudod milyen rég óta nem találtam ilyen szép példányt, mint te?

Ezzel a mondatával beleharapott a jobb karomba. Oltára nagy fájdalmat éreztem, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Nem tehettem semmit, nálom ötször erősebb volt. Szédülni kezdtem, és előttem elhomályosodott minden. Az utolsó emlékem az volt, hogy egy másik alak közeledik felénk. Ő már ember volt, kezzében pedig éles kést tartott lefelé. A földre zuhantam. A karomból dőlt a vér, és attól tartok nem csak onnan. Sötétséget láttam. Olyat, mint amikor valaki örökre megszűnik létezni. Elveszíti az életét és eddig szerzett emlékeit. De mégsem! Aludtam... Egyszer csak egy csattanásra lassan nyitottam ki a szemem. Előttem szürkés hajú srác aludt, fejét ráhajtva az asztalra. Pont úgy, mint én. A kezén szegecses karkötő volt. Felébredt, kinyitotta halványkék szemét és mosolyogva hozzám szólt.

-Oh, hát felébredtél Miya?

Majd ekkor magamra néztem és láttam a testemet elborító mély sebeket. A sebek egyelőre nem érdekeltek. Csupán az, hogy biztonságban vagyok-e.

-Hol vagyok? Mit keresek itt, és honnan tudod a nevemet?

Előrenéztem és megláttam egy másik srácot, fekete hajjal, nekitámaszkodva az asztalnak. Ja és még valami! A hajában volt egy kis kék sáv is. Várjunk csak! Ez az a gyerek a vasútállomásról!

-Hát tudod turkáltam kicsit a bőröndödben -mondta- és találtam személyi igazolványt, és még sok érdekes dolgot. Például ez a lila push up melltartő egészen szexi.

Akkor a hátsó csávó elkezdett halkan nevetni.

-Hülye!-mondta.

Biztos tiszta piros lehettem, mint egy rák.Gyorsan felpattantam a székből, és kirántottam a kezéből.

-Ne nyúlj a cuccaimhoz! -modtam bosszúsan.

Hiretelen szúró, égető fájdalmat éreztem a combomban. Elestem. Csak ekkor vettem észre hogy a ruhám szakadt. Akkora foltok voltak rajta, mint a tenyerem. Vérfoltok sorozatával, amik már meg voltak száradva. A szürke hajú felém szaldt és megnézte a combomon lévő harapást.

-Hé Rain! Van egy karom a zsákmányunk lábába. Megoperálom. Add ide a szikét!

- Normális vagy Luck!? A Dr. Houset már rég nem játszák.-mondta nevetve és letérdelt a combom mellé.

Kivette lassan a cuccot. Egyáltalán nem fájt. Na jó...csak egy picit. Látszott rajta, hogy nem először csinál ilyet.

-Sssssz.-reagáltam a kellemetlen érzésre.

Rámnézett, majd elővett egy löttyöt (talán fertőtlenítő volt) és lekente vele.Na ez már csípett! De tűrtem, és közbe az arcát néztem. Teljesen tiszta volt. A szeme barna, és csillogott a fényben. Jobb fülében egy fekete, háromszög alakú fülbevaló volt. Újra rám nézett, én pedig elfordultam, mintha annyira rossz lett volna a kötözés... Kész lett és vártam a magyarázatot arra, hogy mi történt. De nem érkezett válasz.

Öhm... És mégis elmodanátok mi történt?

Luck elindult a kanapé felé és ezt mondta:

-Tudtam, hogy ettől a kérdéstől nem szabadulunk meg. Zuhanj le! -mutatott a kanapéra.

Lassan odasántikáltam. Rain ott ült a kanapé másik szélén. Laza farmer, piros, feketén kockázott ing volt rajta. Oldalt a csípőjén fekete tetoválás volt. Az inge fel volt csúszva így az egészet láttam. Furcsa volt, valami ősi írás lehetett. Luckon farmering volt és fekete csőgatya. Neki a bal füle volt lyukasztva és két fekete pont volt benne. Elkezdte mondani a magyarázatot a kérdésemre.

-Aki megtámadott egy démon volt. Szerencsére nem fertőződött még el a méreg.Időben jöttünk.-mondta komolyra véve a szót.

-Várj mi az hogy démon, milyen méreg?- kérdeztem értelmetlenül. 

-Egyelőre ennyit mondhatok.Mi egy olyan szövetség vagyunk, ami a démonok írtásával, és azoknak az embereknek a megmentésével foglalkozunk, akiket démon támad meg. Még egy fontos dolog: Mivel ezt az információt megtudtad, innentől fogva két választásod maradt.

-Vagy csatlakozol, vagy meg kell hogy öljelek...-mondta Rain befejezve a mondatot.

Hamarosan folytatás

Részlet a következő részből:

,,-Miya!-mondta meghatódottan,és úgy futott hozzám, mint egy kisgyerek az anyukájához.
-Szia!Nagyon rég láttalak,sokat változtál!
-Miket beszélsz!?Én hozzád képest semmit.
A találkozás olyan volt, mint a mesék végén a happy end."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés