DK szövetség
,,Azt hittem így élni nagyon jó lesz, egy gyerekkori baráttal. Azonban ehelyett a félelem kíséri mindem lépésem.”
Miya vagyok. Már majdnem felnőtt. A szüleim 10 évesen elhagytak, most a nagymamámmal élek együtt. Rendkívül szemét egy asszony, minden feladatot én csinálok helyette. Van munkám, egy szerszámosnál dolgozok, mint segéd. Szerencsére, így 17 évesen sikerült rávennem az öreget arra, hogy elköltözhessek, és komolyabbra fordítsam az életem. Itt hagyok mindent, ami eddig körülvett. De őszinte legyek? Nem nagyon sajnálom… Reggel nyolckor már készen voltam, a bőröndöm meg volt, csak a legszükségesebbeket raktam bele. Persze a nagyi már kora reggel kezdte unalmas mondókáját:
-Attól még hogy elmész, én nem leszek boldogtalan, nyugodj meg! Nem fogsz hiányozni! És nehogy azt hidd egyedül lakni olyan, mint a paradicsom! –mondta, de azért egy kicsit elkeseredetten.
-Tudom és vállalom a következményeket, és amúgy sem leszek egyedül. Régi barátnőmnél fogok lakni, még nem találok saját lakást.
-Chh!- vonta meg a vállát mérgesen.
Ezzel becsaptam az ajtót és elindultam utamra. Köszönés nélkül, megbosszulva azokat a gondterhelt napjaimat vele. Gyorsan oda is értem a vonatállomáshoz. Gyalog mentem, rajtam egy sima csőnadrág, egy vékony pulóver és egy sál volt. Megvettem a jegyeket, majd vártam a vonatra. Már teljesen nem emlékszem miért, de elindultam valami miatt. Ekkor véletlenül nekimentem egy embernek. Fiú volt, talán 1-2 évvel idősebb volt mint én. A haja fekete, benne egy kék sávval. A tekintete furcsának látszott, mintha nem lennének érzései. Sőt! Mintha nem is ember lenne.
-Bocs…-mondtam lesütött szemmel.
Ekkor ő szó nélkül haladt tovább zsebre tett kézzel. Valami furcsa érzésem támadt. Úgy gondoltam ezzel az alakkal még fogok találkozni. A vonaton jól elvoltam, zenét hallgattam, könyvet olvastam és SMS-eztünk a barátnőmmel, akihez éppen utaztam. Az út sokáig tartott, de túléltem. Leszálltam és elindultam a rengetegbe. Nagyváros volt, sok ember járt-kelt, rengeteg bolttal, füsttel, épületekkel és már sötét is volt. A barátnőm lakását még mindig nem találtam meg… Faluból érkeztem, gőzöm sem volt róla milyen veszélyeket rejthet egy ilyen város, de mint egy rutinos turista megszólítottam egy gyalogost a járdán.
-Elnézést, nem tudná megmondani hol a XXI. Kerület?
Azt hiszem egy férfi volt az, bár a sötétben nem láttam igazán jól, még lámpavilágítással sem. Csupa feketébe volt öltözve. A fején is fekete sál volt körbetekerve, úgy, hogy csak a két szeme látszódott ki, és azok is szürkék voltak. Nem mondott semmit, csupán egy sötét csendes útra mutatott, ahol lehetett úgy 3 lámpa összesen. Kezdtem félni, vettem egy nagy levegőt, majd gyorsabb lépésekkel indultam meg. Megnyugtatott egy kicsit hogy ott volt a zsebemben a telefonom. Már az út egyharmadát megtettem, amikor lett egy furcsa látomásom, hogy az útnak nincsen vége, nem bíztam magamban, ezért mentem tovább. 5 perc elteltével árnyakat kezdtem látni, melyekhez halk nevetések társultak. Váltottam gyorsan a tempón és már majdnem kocogva haladtam, de a hangok egyre hangosabbak és hangosabbak lettek. Gyorsan kirántottam a telefonom a zsebemből, megnyomtam a bekapcsoló gombot és semmi.
-Ez lemerült. -mondtam pechemre.
Visszacsúsztattam a zsebembe, elkezdtem futni. A kacagáshoz és az árnyakhoz most már léptek hangja is társult. Ekkor már sprintben szaladtam, mint még soha, és egyre fogyott a lélegzetem. Haladtam, haladtam és csak úgy haladtak el mellettem az épületek és a fák. Majd egyszer csak elfogyott az út, és egy nagy fallal álltam szemben, előtte rengeteg kukával, amiket az emberek raktak oda.
-Zsákutca! –ordítottam rémülten.
Folytatom :D ;D
Részlet a következő részből:
,,Aludtam, egyszer csak egy csattanásra lassan kinyitottam a szemem. Előttem egy szürkés hajú fiú aludt, fejét ráhajtva az asztalra. Pont úgy mint én. A kezén szegecses karkötő volt. Felébredt, kinyitotta halványkék szemét és mosolyogva hozzám szólt.
-Oh, hát felébredtél Miya?
Majd ekkor magamra néztem és láttam a testemet elborító mély sebeket.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
anime ismertetők
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
De jóóóó,nagyon örülök:D:D:D:D